Joseph Weizenbaum által készített ELIZA nevű program (Weizenbaum, 1965), amely egy kliensorientált (Carl Rogerst követő) pszichológust kívánt utánozni. A kísérleti személy által begépelt válaszokra a program újabb kérdést tett fel, vagy megjegyzést fűzött az előző válaszhoz. Az így lezajló "beszélgetések" egy része valószínűleg kiállja a Turing-tesztet, de nyilvánvalóan könnyen jutunk olyan beszélgetésrészletekhez, amelyek annyira együgyűnek tűnnek, hogy kételyeink támadnak, hogy ezt valóban egy pszichológus mondta/írta-e.

Mi volt az ELIZA sikerének titka? A programnak lényegében két nagyobb része volt: egy viszonylag egyszerű nyelvtani elemző és egy mintatár, a mintaillesztő eljárással. A nyelvtani elemző a begépelt szöveg összetevőit határozta meg, míg a mintatár egy kliensorientált pszichológusnál szokásos beszélgetéstípusokat tartalmazott. A kérdéseire kapott válaszok elemzése során a program ezek valamelyikét próbálta meg felismerni, majd alkalmazni. Amennyiben ez nem sikerült, egy semmitmondó "Mondjon erről egy kicsit többet" jellegű mondattal leplezte tudatlanságát.